Múltkor azt
taglaltam, melyek a könnyen, és melyek a nehezen megtanulható nyelvek. Egy
nyelvnél sokféle dolog befolyásolja, hogy mennyire érezzük nehéznek, és az
egyik ilyen tényező a kiejtés és leírás közötti különbség. Extra nehezítő körülmény,
ha az adott nyelv írásjelei teljesen vagy részben eltérnek a miénktől. Vegyük
például a legismertebbek közül az arab, héber, kínai vagy japán írásjeleket
vagy a cirill betűket.
Közülük vannak
szó- és szótagírások, illetve olyan ábécék, melyek csak a mássalhangzókat
jelölik. Ilyen az arab és a héber, melyek különlegessége még az, hogy jobbról balra
írnak. A kelet-ázsiaiak többnyire függőlegesen, felülről lefelé haladva
olvassák el a nekünk krikszkraksznak tűnő jeleket. A cirillt az oroszon kívül a
bolgárok, szerbek és ukránok is használják. A görög betűket csak a görögök
alkalmazzák (kivéve mi a mértanban), és az örményeknek meg a grúzoknak is
megvan a maga saját ábécéje.
De még ha latin
betűket is használ egy adott nyelv, akkor is lehetnek mindenféle ínyencségek.
Nézzétek csak! ᵭ vagy ḁ esetleg ḉ Hogy tetszenek? Te hogyan ejtenéd ki őket? A magyarok
körében a legismertebb a német nyelvben lévő ä (umlaut a) és ß (sárfesz sz).
Vegyük példaként
az ábécé legelső betűjét, az A-t, ami különféle nyelvekben sok fajta
kiegészítést kaphat. Balra vagy jobbra dűlő vonalat, egy vagy két pontot, kis
karikát, görbülő vesszőt, alsó vesszőt, v vagy háztető alakú jelet, egyenes
vagy hullámos vonalat vagy félholdat. Ember (azaz inkább nyelvész) legyen a
talpán, aki ezeken kiigazodik. Kiejtésük lehet a, á, aa, e, é, és még ki tudja
hányféle fura hang.
Vegyük most az S
hangot. Ezerféleképpen leírható ez a különböző nyelvekben. Csak a
legismertebbeket osztom meg veled: s, sh, ch, sch, sk… (a fura jeleket most itt
nem is taglalnám). És amikor megtanulod végre, hogy az angolban a s sz-nek, a
sh meg s-nek ejtendő, akkor jönnek az olyan fincsi kivételek, mint a sure s-je
vagy a school sz-je.
Maradjunk is
most a legnépszerűbb angolnál, ahol egyféle hangnak többféle kiejtése van. A
book az „buk”, de a door az „dór”. A tall-t is ó-val ejted, pedig leírva nincs is
benne o. És a board-ot is. Itt jut eszembe, hogy vannak olyan szavak, amiket
ugyanúgy ejtünk ki, de tök másképp írunk le, pl. board és bored.
Fura
betűkapcsolat az angolban a TH. Hol pösze sz-nek hangzik (valahol a sz, a t és
a f között), ha pedig ezt zöngésíted, akkor egy d és dz közötti hangot kapsz.
Hogy mikor melyiket, arra nincs szabály.
Azt már korábban
írtam, hogy nemcsak pöszítenek, de raccsolnak is (az amerikaiak), tehát
magyaros R-t ne várjunk tőlük. Az angolok egyenesen el is hagyják a r hangot,
mintha ott se lenne.
Ha azt hiszed,
hogy kezdesz ráérezni a dologra, mint hogy buy-bought meg think-thought, akkor
jön a catch-caught meg a teach-taught. Vannak becsapós szópárok. Megtanulod
hogy a table a „téjböl”, de a vegetable már nem „vedzsetéjböl”!
Tök jó rímeket
találsz arra, hogy nation, station, motivation (mind „éjsön” kiejtésű), erre
jön a ration meg az action. A flew és a flu ugyanúgy ejtendő! Egyáltalán: mitől
lesz az ew-ból ú kiejtés? (new, knew, grew).
Ha látod a W
betűt automatikusan V-nek ejtenéd pedig valójában az U-hoz sokkal közelebb áll.
Talán olyan ez, mintha az U-ból indítanál egy V-t. És amikor kezdesz ráérezni,
hogy where, why, meg what, akkor ott a who, ahol csak huhogni kell.
Í-nek ejthetsz
ea-t, ee-t vagy eo-t is (tea, tree, people), U-nak az u-t, az oo-t vagy az ou-t
(put foot cpuld). A hosszú Ő-szerű kiejtés lehet e, i vagy akár u leírású is
(her, girl, burn). Nemcsak a f meg a ph lehet F kiejtésű, hanem az ough végű
szavak némelyike is (laugh, eoungh). A c az hol Sz, hol meg K, de erre
előbb-utóbb rá lehet érezni. A mássalhangzókat szinte mindig keményebben ejtjük,
mint a magyarban (t, d, k, g p b).
A végére hagytam
pár egész jól hasznosítható szabályszerűséget. A ch például szinte mindig CS, az
y is J. A v, tudom hihetetlen, de V-nek ejtendő. Sőt, az m és a n is M meg N!
Látod. hogy nem
is annyira ördöngösség ez a kiejtés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése