2018. szeptember 19., szerda

Miért pont az angol?


Nem mintha én annyira hű de nagy angol mániás lennék, most mégis csak amellett érvelnék, hogy miért az angol az a nyelv, amit a leginkább érdemes tanulni – Vácon például nyelviskolai keretek között.
Erre a szkeptikusok legyinthetnek, hogy „Ugyan már, hülye angolok, angol hülyék”, de rögtön rávágnám, hogy mégis mióta csak az angolok beszélik az angolt? Ott van rögtön Kanada és USA, aztán persze Ausztrália és Újzéland, de végül is egész Óceánia, meg persze a volt gyarmat, India is. Tíz afrikai országban is az angol a hivatalos nyelv, ha pedig a Karibi térségbe készülsz, ott is ezzel fogsz találkozni (igaz, az angolnak egy igencsak eltorzult fajával). Pontosan 59 országban, összességében majdnem félmilliárd embernek ez az anyanyelve.
Ahol pedig nem ez, hanem mondjuk a kínai, az arab vagy a spanyol, akkor is ez, és egyre inkább ez a leggyakrabban tanult idegen nyelv. Az angol a világ első számú másodikként használt nyelve, kb. 2 milliárdra teszik azok számát, akik alapszinten valamit értenek ill. beszélnek belőle. Hiába a Brexit, az angol akkor is az Európai Unió egyik hivatalos nyelve maradt.
Mivel nem ragozó nyelv, ezért a nyelvtana viszonylag könnyű, alapszintre jóval hamarabb el lehet vele jutni, mint mondjuk a franciával vagy az orosszal. A germán nyelvcsaládba tartozik, de forrásának elég nagy része a latin. Ebből az következik, hogy ha valaki már megtanult egy nehezebb nyelvtanú germán vagy latin nyelvet, mondjuk a németet vagy az olaszt, ezek után már sokkal könnyebb lesz neki az angol elsajátítása.
Ez a média alapnyelve. A Hollywood-i stúdiók ontják a filmjeiket, természetesen angolul, amelyeket érdemes nemcsak szinkronizálva, de feliratosan, eredeti nyelven is megnézni. A felirat is lehet angol, így egyszerre tudjuk olvasni az angol szöveget, és hallgatni az angol kiejtést.
Míg a komolyzenéről az olaszok esetleg a németek jutnak eszünkbe, addig a könnyűzenéről elsősorban az angolok. Sőt, inkább az amerikaiak. Vagyis az amerikai angolul éneklő sztárok. Ezekben a számokban főként amerikai kiejtéssel találkoztatunk, tehát hiába mondja a tanár, aki tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt még a British Englisht tanulta, hogy a dance, az „dénsz”, a „can’t” pedig „kánt”, ha a csapból meg az folyik, hogy „áj kent densz”…
A számítástechnika már a kezdetektől fogva az angolra alapoz. A te képernyődön is a „searching” meg „loading” felirat villog, te is a „cancel” meg az „enter” gombokra nyomsz rá.
Van, aki képes csak és kizárólag filmeket nézve, zenét hallgatva, illetve a számítógépét nyomkodva megtanulni angolul.
Az angol egyszerűen világnyelv. Két akármilyen nyelvű külföldi között ez a legelső kapocs. Beszéltem én már kínaival, mexikóival vagy szlovákkal is angolul. A mi gyerekkorunkban ez még nem volt ennyire hangsúlyos, mi még nem utaztunk (utazhattunk) annyit, és alig jött hozzánk turista, azok is főleg a szomszédos országokból, vagy német nyelvterületről. Akkor még megérte oroszul vagy németül tanulni. Kák tyibjá závut meg Cimmer Feri…
Manapság az ő helyüket elfoglalta az angol, toronymagasan feljutva a képzeletbeli dobogó legfelső fokára.
Budapest belvárosában sétálva az ember több idegen szót hall, mint magyart. Ezek a turisták lehetnek akár japánok, akár svédek vagy görögök, a közös bennük, hogy ha útbaigazítás céljából megszólítanak bennünket, azt szinte száz százalék, hogy angolul teszik. Mi pedig szépen megérjük, mit akarnak, és válaszolunk is, ugye?
És ezek csak a mindennapi szituációk, ahol az angolt használhatjuk. Arról még nem is beszéltem, hogy aktív tanulást követően szerintem kb. két év alatt letehető belőle a nyelvvizsga. Ami ugyebár manapság minden diplomához, sőt, nemsokára minden egyetemi felvételihez is kötelező.
Meggyőztelek az angol nyelv fontosságáról? Akkor irány a váci Deutsch Haus-English House nyelviskola!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése