Nem mintha én
annyira hű de nagy angol mániás lennék, most mégis csak amellett érvelnék, hogy
miért az angol az a nyelv, amit a leginkább érdemes tanulni – Vácon például nyelviskolai
keretek között.
Erre a
szkeptikusok legyinthetnek, hogy „Ugyan már, hülye angolok, angol hülyék”, de
rögtön rávágnám, hogy mégis mióta csak az angolok beszélik az angolt? Ott van
rögtön Kanada és USA, aztán persze Ausztrália és Újzéland, de végül is egész Óceánia,
meg persze a volt gyarmat, India is. Tíz afrikai országban is az angol a
hivatalos nyelv, ha pedig a Karibi térségbe készülsz, ott is ezzel fogsz
találkozni (igaz, az angolnak egy igencsak eltorzult fajával). Pontosan 59
országban, összességében majdnem félmilliárd embernek ez az anyanyelve.
Ahol pedig nem
ez, hanem mondjuk a kínai, az arab vagy a spanyol, akkor is ez, és egyre inkább
ez a leggyakrabban tanult idegen nyelv. Az angol a világ első számú másodikként
használt nyelve, kb. 2 milliárdra teszik azok számát, akik alapszinten valamit
értenek ill. beszélnek belőle. Hiába a Brexit, az angol akkor is az Európai Unió
egyik hivatalos nyelve maradt.
Mivel nem ragozó
nyelv, ezért a nyelvtana viszonylag könnyű, alapszintre jóval hamarabb el lehet
vele jutni, mint mondjuk a franciával vagy az orosszal. A germán nyelvcsaládba
tartozik, de forrásának elég nagy része a latin. Ebből az következik, hogy ha
valaki már megtanult egy nehezebb nyelvtanú germán vagy latin nyelvet, mondjuk
a németet vagy az olaszt, ezek után már sokkal könnyebb lesz neki az angol
elsajátítása.
Ez a média
alapnyelve. A Hollywood-i stúdiók ontják a filmjeiket, természetesen angolul,
amelyeket érdemes nemcsak szinkronizálva, de feliratosan, eredeti nyelven is
megnézni. A felirat is lehet angol, így egyszerre tudjuk olvasni az angol
szöveget, és hallgatni az angol kiejtést.
Míg a
komolyzenéről az olaszok esetleg a németek jutnak eszünkbe, addig a könnyűzenéről
elsősorban az angolok. Sőt, inkább az amerikaiak. Vagyis az amerikai angolul
éneklő sztárok. Ezekben a számokban főként amerikai kiejtéssel találkoztatunk,
tehát hiába mondja a tanár, aki tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt még a British
Englisht tanulta, hogy a dance, az „dénsz”, a „can’t” pedig „kánt”, ha a
csapból meg az folyik, hogy „áj kent densz”…
A
számítástechnika már a kezdetektől fogva az angolra alapoz. A te képernyődön is
a „searching” meg „loading” felirat villog, te is a „cancel” meg az „enter”
gombokra nyomsz rá.
Van, aki képes
csak és kizárólag filmeket nézve, zenét hallgatva, illetve a számítógépét
nyomkodva megtanulni angolul.
Az angol
egyszerűen világnyelv. Két akármilyen nyelvű külföldi között ez a legelső
kapocs. Beszéltem én már kínaival, mexikóival vagy szlovákkal is angolul. A mi
gyerekkorunkban ez még nem volt ennyire hangsúlyos, mi még nem utaztunk
(utazhattunk) annyit, és alig jött hozzánk turista, azok is főleg a szomszédos
országokból, vagy német nyelvterületről. Akkor még megérte oroszul vagy németül
tanulni. Kák tyibjá závut meg Cimmer Feri…
Manapság az ő
helyüket elfoglalta az angol, toronymagasan feljutva a képzeletbeli dobogó
legfelső fokára.
Budapest
belvárosában sétálva az ember több idegen szót hall, mint magyart. Ezek a
turisták lehetnek akár japánok, akár svédek vagy görögök, a közös bennük, hogy
ha útbaigazítás céljából megszólítanak bennünket, azt szinte száz százalék,
hogy angolul teszik. Mi pedig szépen megérjük, mit akarnak, és válaszolunk is,
ugye?
És ezek csak a
mindennapi szituációk, ahol az angolt használhatjuk. Arról még nem is
beszéltem, hogy aktív tanulást követően szerintem kb. két év alatt letehető
belőle a nyelvvizsga. Ami ugyebár manapság minden diplomához, sőt, nemsokára
minden egyetemi felvételihez is kötelező.
Meggyőztelek az
angol nyelv fontosságáról? Akkor irány a váci Deutsch Haus-English House
nyelviskola!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése