2018. augusztus 20., hétfő

Vége van a nyárnak...


Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak… Hmmm… Igazából 30 fok van, ragyogó napsütés, kánikula. Minek kell szegény vakációzó diákokat lépten-nyomon arra emlékeztetni, hogy két hét múlva már az iskolapadban kell görnyedniük? Mit riogatom én az épp szabadságukat töltőket azzal, hogy mindez hamarosan véget ér, és Balaton meg tengerpart helyett a gépek, az iroda, a főnök várja őket?
Oké, élvezzétek csak a nyaralást, az utolsó szünidei napokat, én azért addig leírom, hogyan vettem (pontosabban vettük) hasznát a nyáron a frissen szerzett nyelvtudásnak.
A lányom egy önkéntes program keretében majdnem az egész nyári szünetet Spanyolországban töltötte. A világ minden részéről érkeztek oda diákok, ahol a közös nyelv természetesen az angol volt. Előtte beírattam őt Vácra egy gyorstalpaló tanfolyamra, ahol jól felturbózták az eddigi tudását. Sok hasznos kifejezést tanult, és a nyelvtan keszekuszaságában is sikerült némi rendszert találnia. Ami pedig a legfontosabb: a tanára kellő önbizalommal vértezte őt fel, amivel könnyen vette a kinti akadályokat.
A fiamat a szokásos focitáborán és az indiántáboron túl befizettem egy napközis német-táborba is. Eléggé húzta miatta a száját, mert ő sokkal szívesebben pancsolt volna, mint hogy a "wasistdassal" foglalkozzon naphosszat. Szerencsére pozitívan csalódott. A tanárok abszolút az élményalapú nyelvtanulás hívei voltak, sokat mókáztak, énekeltek, mozogtak velük. Rejtve adagolták neki cseppenként a németet, mindig játékos formában. És még pancsolásban is volt részük, minden nap!
A férjem pedig… Nos, ő semmiféle hasznát nem vette a nem létező angoltudásának, viszont sütkérezett a dicsőségben, amit ÉN arattam le Őhelyette! Egyszerűen szárnyaltam, komolyan! Simán meg tudtam kérdezni, mi merre van – és, ami nem elhanyagolható, meg is értettem a választ. Tudtam kérni és kérdezni, vásárolni (még alkudtam is!), megértettem a feliratokat és a menük szövegét, Amikor épp egy-egy szó nem jutott az eszembe, megpróbáltam körülírni, és áldottam a tanáromat, hogy sok ilyen gyakorlatot végeztetett velünk a nyelvsuliban. A szótárprogramot csak végső esetben használtam. A strandon el tudtam hajtani a nyomulós árusokat (tudjátok, „eredeti” Rolex óra meg Ray-Ban napszemüveg), meg az erőszakos éttermi vendégfogókat. Dióhéjban összefoglalva: jól elboldogultam az angollal.
Nem úgy, mint tavaly, amikor halálra égettem őt meg az egész családot, amikor nem bírtam dűlőre jutni a szálloda recepciósával, lekéstük miattam a repülőgép csatlakozását, képtelen voltam megérteni az útbaigazítást, és nem tudtam normálisan rendelni a vendéglőben. Akkor csak annyit bírtam kidadogni, hogy nem beszélek se angolul, se németül, se hottentottául.
A férjem idén viszont büszke fejjel konstatálta, hogy a felesége végre már nem egy elveszett ember. A csúcspont a szálloda búcsú-buliján történt. Összeismerkedtünk ott japánokkal és szerbekkel, finnekkel és egyiptomiakkal. A világ szinte összes szegletéből voltak ott emberek, és én mindegyikkel tudtam szót váltani. Sőt, komolyabb dolgokról is elbeszélgetni, mint például környezetvédelem vagy politika. A férjem csak leesett állal hallgatta, néha azért némi tolmácsolást kérve, hogy milyen könnyedén csacsorászok én ott.
Tehát a következő mondatokat az ő ajánlásával írom nektek:
Ha úgy érzitek, ti is bénáznátok külföldön-külföldiekkel, ha nem tudtok megírni egy normális levelet németül, ha dadogni kezdtek, mikor a telefonba valaki olaszul szól bele, akkor megvan a megoldás:
Iratkozzatok be egy nyelvtanfolyamra!
A váci Deutsch Haus – English House nyelviskolában, amely idén a 20. születésnapját ünnepli, idén is indulnak tanfolyamok, mindenféle szinten, sokféle időbeosztásban, több nyelven. Lehetsz kezdő, haladó vagy készülhetsz nyelvvizsgára, ráérhetsz délelőtt, délután vagy akár a hétvégén, itt egész biztosan találsz magadnak megfelelőt a kínálatból.
Szerintem megéri a befektetett pénz, idő és energia. Ezt én mondom, aki egy év alatt béna, botladozó nyelvű szerencsétlenből a nyelvet egész jól beszélő és megértő, alapszinten kommunikálni tudó, magabiztos emberré váltam.