Ha azt mondom
skót, te azt mondod, spórolós? Ha azt mondom japán, te azt mondod, udvarias?
Tényleg minden olasz igazi latin szerető, és az összes német pedáns?
Természetesen
nem, de közismertek a különböző népekkel kapcsolatos sztereotípiák. Álljon itt
egy csokorral a hiedelmekből:
A franciák
imádják a saját nemzetüket és népüket, épp ezért úgy vélik, teljesen felesleges
más nyelven megtanulniuk. Aki akar velük beszélni, tanuljon meg franciául! Nem
biztos, hogy nem értik, amit az ember mond, de úgy tesznek, mintha nem értenék.
Mint anno a románok vagy a szlovákok a magyar nyelvvel.
A déli népek,
mint például a spanyolok, az olaszok, vagy a görögök hangosak. Ez a románokra
is igaz; anyukám nászútján arra ébredt, hogy a vendéglátó román házaspár
ordítva veszekszik – majd apukám (aki erdélyi származású) felvilágosította,
hogy ők igazából csak kedélyesen cseverésznek egymással. A latin macsók igen
hevesen udvarolnak, és náluk nehéz eldönteni, hogy hol a határ a szimpla
flörtölés és a zaklatás között. Könnyedén alakítanak ki kapcsolatokat, és vérre
mennek a családjukért (ha a maffiára gondolunk, a „vér”-t értsük szó szerint). Lobbanékony
a természetük. Ezen kívül még az istenhit, a buzgó vallásosság, a babonák
jellemzőek nagyon rájuk, különösen a „csizma” sarka-talpa felé haladva. Délben
ledőlnek sziesztázni, majd kint vannak az utcán, és egész este zenére buliznak,
beszélgetnek.
A déliek
vérmérséklete tehát jóval hevesebb, míg az északiak átlagban nyugodtabbak,
csendesebbek. Mondjuk egy bajor sör-partira ezt nem mondanám… De a németek
alapvetően tényleg precízek és fegyelmezettek és rendezettek.
Minél délebbre
mész, annál izgalmasabb a közlekedés. Míg egy skandináv akkor is megvárja a
zöld jelzést, ha közel s távol egy autó sem jön arra, addig egy arab város
forgalma a káosszal egyenlő. A skandinávok amúgy rengeteg alkoholt bírnak
meginni, mondjuk abban a hidegben nem csodálja az ember. Ha fáznak, és épp nem
akarnak sörözni, akkor szaunáznak egyet.
A
svédeknél-dánoknál több pia csak az oroszokba tud beleférni. Ők, finoman
fogalmazva, nem túlzottan adnak az udvariassági szabályokra. Szeretik a feltűnő
megjelenést, a nők erősen sminkelik magukat, a férfiak nyakában kilónyi
aranylánc.
Az angolok pont
az ő ellentéteik: általában udvariasak és soha nem mondják ki, ha valami bajuk van,
akár magukkal, akár másokkal. A következő kép él bennünk egy angolról: kalap,
ernyő, újság. Természetesen az elmúlt évtizedek során ez jócskán változott,
kezdjük azzal, hogy az Angliában élő ma már nagyon sokszor nem is angol. Tele
van London arabokkal, afro-amerikaiakkal, ázsiaiakkal – és persze magyarokkal
is. Viszont az alap távolságtartás azért megmaradt. Az is él a köztudatban
róluk, hogy vacakul főznek, ez viszont sajnos még ma is jellemző az átlagra. Bifsztek,
sült krumpli, sült hal, borsó (amit úgy esznek, hogy a villájuk domború felére
próbálják felegyensúlyozni!), és a puding (ami igazából zöldséges felfújt).
Pozitívum viszont az angol humor – már annak, aki szereti Monty Python-t.
Ha már étkezés:
az amerikaiak pedig tényleg gyorséttermi kajákon élnek, így körükben sajnos
nagyon gyakori az elhízottság. És az ész? Tény, hogy egy amerikai középiskolai „érettségi”
kb. olyan szintű, mint nálunk egy nyolcadikos felvételije, a távol-keletiek
iskolarendszere viszont a mienkénél sokkal szigorúbb, ezért ott jóval okosabbak
az emberek. Tehát az amerikaiak többsége nem egy észkombájn, hogy finoman
fogalmazzak.
És mi magyarok
milyenek vagyunk? Pesszimisták! Folyton a rosszat látjuk meg a dolgokban, és
imádunk panaszkodni, valamint másokra hárítani a felelősséget.
Tényleg a magyar
nők a legszebbek? Talán úgy általában a közép-európaiakról tartják ezt. Az
alacsony, és sokszor hízásra hajlamos, sötét hajú-bőrű déliek, és a magas,
nagydarab, hirtelenszőke északiak között mi képviseljük az arany középutat. Viszont
sajnos kialakult róluk az a kép is, hogy nem kell nekik túl sokat udvarolni
ahhoz, hogy ágyba bújjanak valakivel.
Amúgy szerinted
igaz ez? Hogy a spanyolok folyton flamenco-t táncolnak, a franciák meg csigát
és bagettet esznek? A németet csak söröskorsóval a kezében tudod elképzelni, a japánt
pedig földig hajolva vagy fotógépet kattintgatva? Tényleg minden francia
divatos és minden olasz tésztát eszik?
Miért, mi
magyarok állandóan borozunk, gulyást eszünk, és ostort cserdítünk a pusztán? Ugye
milyen viccesen hangzik? Te sem teszel minden ételbe pirospaprikát, és nem
matyó-blúzt hordasz a hétköznapokban. Pedig egy átlag-külföldi így képzel el
minket. Ezek után talán csínján fogunk bánni a saját sémáinkkal, igaz?
