2018. április 13., péntek

Egy magyar Kanadában


Gábor vagyok, 38 éves, kettős állampolgár. Magyarországon születtem és éltem fiatalkoromig, de 15 évvel ezelőtt kivándoroltam Kanadába.
Iskolai keretek között soha nem tanultam angolul, ami tudásom volt, az főleg a filmnézés és a zenehallgatás közben ragadt rám. Amikor már tudtam, hogy ki fogok költözni, egy évig jártam ugyan magántanárhoz, de többet tanultam abból, hogy lefordítottam egy dalszöveget.
Amikor kimentem, csak alapszinten voltam angolból. Sok mindent megértettem, de beszélni csak minimálisan tudtam. A nyelvtant nagyjából ismertem, az alapvető jelen-jövő-múlt időket, de amikor kikerültem, hozzá kellett szoknom a régmúlt és a Present Perfect, valamint a szenvedő szerkezet napi szintű használatához. A normál múlt időt itt például szinte senki sem használja, a mindennapi beszédben mindent „have”-vel mondanak.
Legeslegelőször a munkámmal kapcsolatos szavakat, kifejezéseket kellett megtanulnom, de szerencsére a munkatársaim türelmesek voltak és sokat segítettek. Kanadában amúgy is mindenki jön valahonnan, volt guyanai, jamaicai, kínai, újfunlandi és francia kanadai kollégám is, mindegyik a maga sajátos akcentusával.
Itt kint mindenkinek megvan az egyedi kiejtése, nyelvjárása, ha csak a nagyszülei nem születtek Kanadában, ezért mindenki elfogadja ezt a másságot, és senkit sem zavar, ha nem tökéletesen beszélsz. A jamaikait talán a legnehezebb megérteni, ez teljesen más dialektus, és ha ketten egymás között beszélgetnek, akkor fogalmad sincs, mit mondanak, sőt, arra se jössz rá, hogy igazából angolul dumálnak.
Jellegzetes kanadai (újfunlandi) angol, amikor mindig kirakják az s-t az ige után, még akkor is, ha nem egyes szám harmadik személyben beszélnek, pl. I goes. A kérdések végén pedig a tipikus végződés náluk az: „Eh?”
Kicsit sokként ért ez, mert őket megérteni először nagyon nehéz volt, de mégis jó volt így, hogy bele lettem dobva a mélyvízbe. Szerintem jobb ez így, mert rá lettem kényszerítve, hogy gyorsabban és többet tanuljak. A kell, a „must” nagy úr! Látszólag jobb lett volna, ha fokozatosan kapom a terhelést, de volt ismerősöm, aki eleinte kinti magyaroknál dolgozott, és neki emiatt sokkal tovább tartott megtanulni a nyelvet.
Szóban lazábban kezelik a szabályokat, írásban azért a normál angolt használják. Amikor levelezek, jobban odafigyelek a helyes nyelvtanra. Munkatársak között persze ekkor is használok mondjuk rövidítéseket, de ha külső cégeknek írok, akkor a hivatalos angolt alkalmazom.
Amikor kikerültem, minden filmet felirattal néztem, és a szótár mindig kéznél volt. Mindent kijegyzeteltem, mindennek utánanéztem. Talán 5-7 évbe telt, mikor egyszer csak észrevettem, hogy már bármiről tudok beszélni, a filmhez nem kell a felirat, és a szótárért sem kell nyúlni. Persze most is vannak szakszavak, mondjuk orvosi kifejezések, amiknek utána kell néznem, de ezeket sokszor magyarul sem tudnám. Azt hiszem, most már elmondhatom, hogy anyanyelvi szinten beszélek, de sosem leszek 100%-os.
Ha hazajönnék, szóban tutira le tudnék nyelvvizsgázni, felsőfokon, írásban is talán, megy a nyelvtan tökéletesen, de lehet, hogy a helyesírásba belebuknék, mert most autocorrect-et használok.
Ha most indulsz neki külföldnek, tudd, hogy nem tudsz semmit. Az a szint, amin azt hiszed, hogy vagy, nem jelent semmit. Az itthoni iskolai tanulás tankönyvekből alapnak jó, de csak akkor válik valós tudássá, ha használod. Tanácsolom, hogy mindent angolul nézz, hallgass, zenéket, filmeket fordíts! Nézz utána az érdekességeknek, amik másképp vannak, mint ahogyan tanultad otthon. Beszélj, még akkor is, ha az elején nem megy tökéletesen, de a sok próbálkozástól magabiztos leszel!
Szerintem a nyelvtanulás legjobb formája ez, az anyanyelvi környezet. Itt napi 8-9 órában legalább használni kell a nyelvet, így lehetsz igazán profi. Lehet persze jó az angolod úgy, hogy soha nem jártál külföldön, de ha azt akarod, hogy minden szituációban, minden témában és helyen tudj beszélgetni, tárgyalni, dokumentumokat írni, erre a szintre csakis angol környezetben lehet eljutni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése