Újévi fogadalmam: nyelvtanulás!

Esküszöm, idén nem leszek olyan lusta, mint tavaly! 2017-ben ugyanis totális kudarcot vallottam a nyelvtanulás terén. Pedig hogy megfogadtam!

Nulláról kezdtem. Igazából soha nem tanultam rendesen. Az iskolában valamit próbáltak a fejembe verni – nem túl nagy sikerrel. A filmekből, zenékből némi-nemű tudás rám ragadt – egy nagy katyvaszként a fejemben. Pedig a cégnél nagyon kellene, hogy megértsem a külföldi ügyfeleket. A főnököm már mióta nyaggat, hogy neki egy nyelveket jól beszélő munkatársra lenne szüksége. Amikor pedig kiutazunk külföldre, milyen gáz már, hogy még egy pizzát sem tudok normálisan rendelni. Ha keresek valamit, csak kézzel-lábbal mutogatok, hebegek-habogok, és a vége mindig az: „I don’t speak English.” avagy „Ich kann Deutsch nicht sprechen.”. Ha pedig nekem magyaráznak, akkor általában az a válaszom: „I don’t understand.” avagy „Ich verstehe nicht.”

Tavaly nagy magabiztossággal vágtam bele, hogy majd én egyedül megmutatom, mire vagyok képes! Beszereztem könyveket, feliratkoztam egy online programra, és kerestem idegen nyelvű videókat is.

Nagy csalódás volt. Semmit sem értettem abból a szörnyű kiejtésből. A könyvekben számomra kínaiul volt elmagyarázva a nyelvtan. A programban átláthatatlan összevisszasággal követték egymást a különböző témák. Nem volt, akihez segítségért fordulhattam volna. Ott álltam magamban, és rájöttem, hogy egyedül nem megy.

Ráadásul alig bírtam rászánni az időmet és energiámat a nyelvtanulásra. Nehéz volt eleve önös indíttatásból rávenni magamat, hogy leüljek a könyv meg a gép elé. A gyerekek, a háztartás, a hazavitt céges meló – bármi más fontosabb volt. És ha már gép, valami folyton elvonta a figyelmemet a tanulástól. Egy email, egy kis chat, egy érdekes cikk – és azon vettem észre magam, hogy már megint minden mással foglalkoztam, a nyelvtanulást kivéve.

Na de most aztán! Idén minden egészen másképp lesz! Egyik nagy újévi fogadalmam a fogyókúra mellett, hogy 2018-ban megtanulok rendesen angolul. Vagy németül. Vagy akár mindkettőt. Ezúttal azonban egészen másképp cselekszem: keresek egy jó nyelviskolát, és beiratkozom egy nyelvtanfolyamra.

Rájöttem ugyanis, hogy nekem szükségem van valami külső ösztönzésre ahhoz, hogy kitartsak. Egyrészt kell a heti időbeosztás, hogy márpedig én hétfőn és szerdán 16.00-tól 17.30-ig csak és kizárólag a nyelvtanulással fogok foglalkozni. Kell a külső helyszín is, hogy valami kimozdítson otthonról, hogy kizökkenjek a hétköznapi teendőkből, és csakis a tanulásra tudjak fókuszálni.

Kell egy jó tanár is, aki kijavítja a hibáimat, aki a nyelvtan kusza labirintusában útmutatással szolgál. Segítségével megtalálhatom a rendszert az egészben. Ráadásul egy jó tanár nemcsak úgy simán tanít, de kellőképpen motivál is. Dicsérettel, személyes példával, pozitív személyiségével.

Kellenek a csoporttársak is. Akik nálam kevésbé tudnak, azok azért, hogy az önbizalmam megerősödjön. Lám, lám, erre a kérdésre még én is tudok válaszolni! Akik pedig nálam ügyesebbek, azok meg azért, hogy mintaként szolgáljanak: íme, kitartó tanulással ilyen szintre is el lehet jutni.

Épp most láttam, hogy a Deutsch Haus – English House nyelviskolában januártól is indulnak tanfolyamok. Épp Vác központja és Kisvác között lakom, tehát a hely is ideális számomra.

Ránéztem az áraikra és dobtam egy hátast! Csak 800 Ft egy óra? Ennyit simán megér a nyelvtanulás. Ráadásul többféle nap és időpont közül választhatok. Mehetek délelőtt vagy délután, akár hétvégén is.

Remélem, kitartok a tanév végéig. Talán még ahhoz is lesz kedvem a tanfolyam befejezése után, hogy nyáron egy intenzív tanfolyammal ráturbózzak. Sőt, ahogy most elnézem, szerintem jövő szeptembertől már a középhaladó szintet fogom nyomatni.

Most már semmi sem állíthat meg, hogy Goethe és Shakespeare nyomdokaiba lépjek!

http://www.nyelviskola-vac.hu/