Múltkor
a fiam kapásból rávágta a kérdésre a választ az angol házi feladatomban. Mikor
döbbenten kérdeztem, hogy ezt meg ugyan honnan tudja, akkor úgy nézett rám,
mintha egy őskövület volnék. „De Anya! Ezt mondja a Neo a Mátrix-ban.” Ja, vagy
úgy! De honnan tudja, hogy mit mond angolul Keenau Reeves? Én csak annyit
hallottam tőle anno, hogy „Nincs kanál.” Vajon mikor hallotta azt a fiam, hogy „There
is no spoon”? (Amúgy a feladatom a fürdőszobában található ill. nem található tárgyakról
szólt, mellőzött mindenféle filozófiát, de ez most itt lényegtelen). Erre megtudtam,
hogy mostanában minden filmet eredeti nyelven néz meg, hogy fejlődjön a
nyelvtudása.
A
külföldi filmek nézésének három fajtája létezik.
1. Az
ember szép kényelmesen hallgatja magyar szinkronnal - közben viszont zéró darab
angol szót vagy kifejezést tanul meg. Kezdőknek ideális, fejlődési lehetőség a
nullával egyenlő.
2. Csak az idegen nyelvű változatot
nézzük/hallgatjuk, és megpróbáljuk a cselekményből, a szövegkörnyezetből kikövetkeztetni
az ismeretlen dolgokat. Csak haladóknak!
3. Ez az arany középút. Eredeti nyelven van
a film, alatta viszont ott fut a magyar felirat. Így halljuk az idegen nyelvű
szöveget, de ha nem értjük pontosan, miről van szó, ott a lehetőség az
ellenőrzésre. Aki nem profi, annak talán ez a legjobb lehetőség, egyedül azt
nem szeretem benne, hogy elég fárasztó dolog a képi történéseket is nézni, és
közben olvasni is a mondatokat.
4. Az
is jó ötlet, hogy először az ember megnézi a filmet magyarul, hogy tisztában
legyen a lényeggel, és utána újra megnézi, de ezúttal már idegen nyelven. Emlékei
alapján így könnyebb a kikövetkeztetés.
Filmet
nézni tehát nagyon jó dolog idegen nyelven, mégis van néhány hátulütője. Az
egyiket épp a fiam produkálja: az összes káromkodást tudja, és természetesen
magas szinten alkalmazza is. Nálunk otthon nem a „B… meg”-ek röpködnek, hanem a
„F… you”-k. Egyszóval akinek a gyereke eredetiben néz filmeket, az készüljön
fel ezekre a kellemetlen mellékhatásokra is.
A
második, hogy az elvont mondanivalójú filmeket elég nehéz megérteni, és itt
arra is kevesebb lehetőség van, hogy kikövetkeztessük a történetből a
mondandót. Ezeket csak akkor ajánlom, amikor már a folyékony szöveget is jól
érti valaki.
Harmadik
probléma, hogy sok amerikai film olyan szleng nyelvet használ, ahol nemcsak a
kifejezések nem felelnek meg az irodalmi kívánalmaknak, de rengeteg nyelvtani
hiba is van bennük. Hiába tanulom meg szépen, hogy az angolban egyes szám
harmadik személyben nem a „do”-t hanem a „does”-t használjuk, és azt is, hogy
angolban nincs kettős tagadás, ha azt hallom egy filmből, hogy „She don’t love
nobody.” Tehát a nyelvvizsgára azért mégsem erre kellene alapozni.
A
negyedik hátrány, hogy nyelvből azért igencsak szűkös a választási lehetőség.
Legnagyobb tárháza az amerikai filmeknek van. Ez nem rossz, de ha valaki az
angol kiejtést szeretné hallani, akkor erre jóval kevesebb a lehetősége. Ausztrál
vagy dél-afrikai dialektusról nem is beszélve. Pláne más egyéb nyelvről. Francia
filmek még akadnak, németből és olaszból is találni néhányat, de nagyobb kutatómunkára
van szükség, ha valaki finn, portugál vagy bolgár filmet akarna nézni. A holt
nyelvek pedig teljesen kizárva: nem hiszem, hogy léteznek latin, ógörög vagy
eszperantó filmek.
Én
azért mégiscsak ajánlom, hogy eredeti nyelven nézzétek a filmeket. A
kisgyerekek például egy csomó nyelvtudásra tehetnek szert, ha nem magyarul
nézik a meséket. Ezek a történetek annyira egyszerűek, és a képi világ annyira
visszaadja a történéseket, hogy nagyon könnyű megérteni őket. Ők nagyon
fogékonyak a nyelvre, és ha nem is fognak tudni ezek alapján kristálytiszta
nyelvtani szabályokat megfogalmazni, a szavak ragadni fognak rájuk. Lásd. Dóra,
a felfedező: „Let’s go!” Másik kellemes hozománya, hogy a kiejtés szép lassan
beléjük ivódik.
Az
internet tele van eredeti nyelvű mesékkel és filmekkel, a képzelet szab csak
határt. Kalandra fel. És: „Let’s go!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése