2018. február 20., kedd

Filmek eredeti nyelven


Múltkor a fiam kapásból rávágta a kérdésre a választ az angol házi feladatomban. Mikor döbbenten kérdeztem, hogy ezt meg ugyan honnan tudja, akkor úgy nézett rám, mintha egy őskövület volnék. „De Anya! Ezt mondja a Neo a Mátrix-ban.” Ja, vagy úgy! De honnan tudja, hogy mit mond angolul Keenau Reeves? Én csak annyit hallottam tőle anno, hogy „Nincs kanál.” Vajon mikor hallotta azt a fiam, hogy „There is no spoon”? (Amúgy a feladatom a fürdőszobában található ill. nem található tárgyakról szólt, mellőzött mindenféle filozófiát, de ez most itt lényegtelen). Erre megtudtam, hogy mostanában minden filmet eredeti nyelven néz meg, hogy fejlődjön a nyelvtudása.
A külföldi filmek nézésének három fajtája létezik.
1. Az ember szép kényelmesen hallgatja magyar szinkronnal - közben viszont zéró darab angol szót vagy kifejezést tanul meg. Kezdőknek ideális, fejlődési lehetőség a nullával egyenlő.
2. Csak az idegen nyelvű változatot nézzük/hallgatjuk, és megpróbáljuk a cselekményből, a szövegkörnyezetből kikövetkeztetni az ismeretlen dolgokat. Csak haladóknak!
3. Ez az arany középút. Eredeti nyelven van a film, alatta viszont ott fut a magyar felirat. Így halljuk az idegen nyelvű szöveget, de ha nem értjük pontosan, miről van szó, ott a lehetőség az ellenőrzésre. Aki nem profi, annak talán ez a legjobb lehetőség, egyedül azt nem szeretem benne, hogy elég fárasztó dolog a képi történéseket is nézni, és közben olvasni is a mondatokat.
4. Az is jó ötlet, hogy először az ember megnézi a filmet magyarul, hogy tisztában legyen a lényeggel, és utána újra megnézi, de ezúttal már idegen nyelven. Emlékei alapján így könnyebb a kikövetkeztetés.
Filmet nézni tehát nagyon jó dolog idegen nyelven, mégis van néhány hátulütője. Az egyiket épp a fiam produkálja: az összes káromkodást tudja, és természetesen magas szinten alkalmazza is. Nálunk otthon nem a „B… meg”-ek röpködnek, hanem a „F… you”-k. Egyszóval akinek a gyereke eredetiben néz filmeket, az készüljön fel ezekre a kellemetlen mellékhatásokra is.
A második, hogy az elvont mondanivalójú filmeket elég nehéz megérteni, és itt arra is kevesebb lehetőség van, hogy kikövetkeztessük a történetből a mondandót. Ezeket csak akkor ajánlom, amikor már a folyékony szöveget is jól érti valaki.
Harmadik probléma, hogy sok amerikai film olyan szleng nyelvet használ, ahol nemcsak a kifejezések nem felelnek meg az irodalmi kívánalmaknak, de rengeteg nyelvtani hiba is van bennük. Hiába tanulom meg szépen, hogy az angolban egyes szám harmadik személyben nem a „do”-t hanem a „does”-t használjuk, és azt is, hogy angolban nincs kettős tagadás, ha azt hallom egy filmből, hogy „She don’t love nobody.” Tehát a nyelvvizsgára azért mégsem erre kellene alapozni.
A negyedik hátrány, hogy nyelvből azért igencsak szűkös a választási lehetőség. Legnagyobb tárháza az amerikai filmeknek van. Ez nem rossz, de ha valaki az angol kiejtést szeretné hallani, akkor erre jóval kevesebb a lehetősége. Ausztrál vagy dél-afrikai dialektusról nem is beszélve. Pláne más egyéb nyelvről. Francia filmek még akadnak, németből és olaszból is találni néhányat, de nagyobb kutatómunkára van szükség, ha valaki finn, portugál vagy bolgár filmet akarna nézni. A holt nyelvek pedig teljesen kizárva: nem hiszem, hogy léteznek latin, ógörög vagy eszperantó filmek.
Én azért mégiscsak ajánlom, hogy eredeti nyelven nézzétek a filmeket. A kisgyerekek például egy csomó nyelvtudásra tehetnek szert, ha nem magyarul nézik a meséket. Ezek a történetek annyira egyszerűek, és a képi világ annyira visszaadja a történéseket, hogy nagyon könnyű megérteni őket. Ők nagyon fogékonyak a nyelvre, és ha nem is fognak tudni ezek alapján kristálytiszta nyelvtani szabályokat megfogalmazni, a szavak ragadni fognak rájuk. Lásd. Dóra, a felfedező: „Let’s go!” Másik kellemes hozománya, hogy a kiejtés szép lassan beléjük ivódik.
Az internet tele van eredeti nyelvű mesékkel és filmekkel, a képzelet szab csak határt. Kalandra fel. És: „Let’s go!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése