2018. szeptember 4., kedd

Kezdődik az iskola...


Most már aztán tényleg elkezdődött az iskola. Kapuját kitárta, a sok diák ott tölti napjainak nagy részét. Öröm is, gond is ez, szülőnek, gyereknek egyaránt. Vége a vakációnak, a gondtalan napoknak, a laza időbeosztásnak, a lustálkodásnak. Jönnek az óráról órára beosztott, tanulással, leckeírással töltött hétköznapok.
Ha te szülő vagy, vajon milyen szívvel engeded gyerekedet iskolába? Úgy érzed, megtanul ott mindent, amire az élethez szüksége van? Egyáltalán mire van szüksége egy gyereknek az élethez?
Tantárgyak sorára? Kémia, történelem, fizika, biológia, nyelvtan… Rengeteg tárgy, hatalmas ismeret-mennyiséggel. Felnőttként te mennyire emlékszel mondjuk az általános iskolai kémia tananyagra? (Kivéve persze, ha már az óvodában is kémcsövekkel játszottál, és mostanra vegyészmérnök lettél.) Az évszámok neked is úgy hullottak ki a fejedből, mint a liszt a szita lyukain? Megvan a forgatónyomaték, a liposzómák és az alanyi ragozás?
Ugyanígy fontos az a kérdés, hogy az iskolában megtanult, pontosabban tanított nyelv mennyire maradt meg az emlékezetedben. Az én korosztályom az oroszt tanulta, méghozzá kilenc hosszú éven át, mégsem ismerek túl sok olyan embert, akinek mondjuk sikerült volna megszereznie belőle a középfokú nyelvvizsgát. Alapfokúsat már igen, ilyen vagyok én is, na de én azon furcsa emberek közé tartozom, akik szerették és értették az oroszt. Ám a többség leragadt a „Táváris ucsityelnyicá”-nál.
Az életben az ember milyen tudást, milyen készségeket használ? Háztartást vezet, gyereket nevel, kertet gondoz, autót vezet, beteget ápol, pénzügyeket intéz… Ugye, hogy egyik sem szerepel az iskolai órarendben?
Szóval akkor mire is van szüksége egy gyereknek az élethez?
Vekerdy Tamás szerint csupán a következőkre: alapszintű matematikai ismeretek, szövegértés, informatika és kommunikáció. Amibe ugye egyaránt beletartozik az anyanyelven és az idegen nyelven történő kommunikálás.
Ma már egy tízéves is fejből fújja, hogy az angol: világnyelv. Akármelyik szegletén is legyünk a világnak, az angollal lehet a legjobban elboldogulni. Ezért tanítják ezt manapság a legtöbb általános iskolában (középiskolában és felsőoktatási intézményben is persze). Ezután jön a német, francia, olasz, spanyol, és bizony az újra felfedezett orosz is.
Egy általános iskolában az idegen nyelv tanítása sokszor igen nagy gondokba ütközik. A diákok háttere, előzetes tudása nagyon eltérő. Különböző a szociális hátterük, a szüleik hozzáállása és a motivációik is.
Van ugyanis egy nagy különbség a sulis tanulás és a magánúton való tanulás között. Az egyik mozgatórugója egy külső kényszer, magyarul a gyereknek magától eszébe se jutna, csak hát ugye ott a tankötelezettség, nyomatja a szülő, nyomatja a tanár, pedig ő legszívesebben focizna, barátokkal beszélgetne vagy videojátékozna. A másik viszont belső ösztönzésre történik, ahol megvan az önálló motiváció a tanuláshoz. Az iskolában kell nyelvet tanulni és kész, egy tanfolyamra vagy magántanárhoz viszont azért megy az ember, mert neki ehhez kedve van. És ha már egyszer befizette, akkor abból ki is hozza a lehető legtöbbet.
Az iskolai nyelvórák nagy része nem tanítással-tanulással telik, hanem: adminisztrációval, számonkéréssel, motiválással, fegyelmezéssel. És hiába ott az a néhány lelkes diák, ha a többiek hülyéskedése, a hangadók, rendetlenkedése miatt képtelenek figyelmet fordítani a tananyagra. Nem ismerek erre nézve kutatást, de ha most önhatalmúlag végeznék egy vizsgálatot, akkor szerintem a tanórákon töltött idő kevesebb mint fele jelentené a tényleges tanulást.  
Ha úgy érzed, a gyerekednek kevés az, amit az iskolai hétköznapokon kap nyelvtanulás terén, akkor érdemes lehetne kiegészíteni az ottani nyelvórákat egy tanfolyammal. Mit szólnál a váci Deutch Haus – English House nyelviskolához? Már elkezdődtek az őszi beiratkozások, de még nem késtél le semmiről.
Heti egy vagy két alkalom talán belefér a csemete órarendjébe. Vagy szombat délelőtt is járhat egy kis korrepetálásra. Nemcsak tanfolyamokon lehet plusz órákat venni, a nyelviskolában egyéni órákra is van lehetőség. Csak egy telefon, egy elbeszélgetés, és befizetés után máris garantált, hogy megtettél mindent gyermeked jövőjéért.

2018. augusztus 20., hétfő

Vége van a nyárnak...


Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak… Hmmm… Igazából 30 fok van, ragyogó napsütés, kánikula. Minek kell szegény vakációzó diákokat lépten-nyomon arra emlékeztetni, hogy két hét múlva már az iskolapadban kell görnyedniük? Mit riogatom én az épp szabadságukat töltőket azzal, hogy mindez hamarosan véget ér, és Balaton meg tengerpart helyett a gépek, az iroda, a főnök várja őket?
Oké, élvezzétek csak a nyaralást, az utolsó szünidei napokat, én azért addig leírom, hogyan vettem (pontosabban vettük) hasznát a nyáron a frissen szerzett nyelvtudásnak.
A lányom egy önkéntes program keretében majdnem az egész nyári szünetet Spanyolországban töltötte. A világ minden részéről érkeztek oda diákok, ahol a közös nyelv természetesen az angol volt. Előtte beírattam őt Vácra egy gyorstalpaló tanfolyamra, ahol jól felturbózták az eddigi tudását. Sok hasznos kifejezést tanult, és a nyelvtan keszekuszaságában is sikerült némi rendszert találnia. Ami pedig a legfontosabb: a tanára kellő önbizalommal vértezte őt fel, amivel könnyen vette a kinti akadályokat.
A fiamat a szokásos focitáborán és az indiántáboron túl befizettem egy napközis német-táborba is. Eléggé húzta miatta a száját, mert ő sokkal szívesebben pancsolt volna, mint hogy a "wasistdassal" foglalkozzon naphosszat. Szerencsére pozitívan csalódott. A tanárok abszolút az élményalapú nyelvtanulás hívei voltak, sokat mókáztak, énekeltek, mozogtak velük. Rejtve adagolták neki cseppenként a németet, mindig játékos formában. És még pancsolásban is volt részük, minden nap!
A férjem pedig… Nos, ő semmiféle hasznát nem vette a nem létező angoltudásának, viszont sütkérezett a dicsőségben, amit ÉN arattam le Őhelyette! Egyszerűen szárnyaltam, komolyan! Simán meg tudtam kérdezni, mi merre van – és, ami nem elhanyagolható, meg is értettem a választ. Tudtam kérni és kérdezni, vásárolni (még alkudtam is!), megértettem a feliratokat és a menük szövegét, Amikor épp egy-egy szó nem jutott az eszembe, megpróbáltam körülírni, és áldottam a tanáromat, hogy sok ilyen gyakorlatot végeztetett velünk a nyelvsuliban. A szótárprogramot csak végső esetben használtam. A strandon el tudtam hajtani a nyomulós árusokat (tudjátok, „eredeti” Rolex óra meg Ray-Ban napszemüveg), meg az erőszakos éttermi vendégfogókat. Dióhéjban összefoglalva: jól elboldogultam az angollal.
Nem úgy, mint tavaly, amikor halálra égettem őt meg az egész családot, amikor nem bírtam dűlőre jutni a szálloda recepciósával, lekéstük miattam a repülőgép csatlakozását, képtelen voltam megérteni az útbaigazítást, és nem tudtam normálisan rendelni a vendéglőben. Akkor csak annyit bírtam kidadogni, hogy nem beszélek se angolul, se németül, se hottentottául.
A férjem idén viszont büszke fejjel konstatálta, hogy a felesége végre már nem egy elveszett ember. A csúcspont a szálloda búcsú-buliján történt. Összeismerkedtünk ott japánokkal és szerbekkel, finnekkel és egyiptomiakkal. A világ szinte összes szegletéből voltak ott emberek, és én mindegyikkel tudtam szót váltani. Sőt, komolyabb dolgokról is elbeszélgetni, mint például környezetvédelem vagy politika. A férjem csak leesett állal hallgatta, néha azért némi tolmácsolást kérve, hogy milyen könnyedén csacsorászok én ott.
Tehát a következő mondatokat az ő ajánlásával írom nektek:
Ha úgy érzitek, ti is bénáznátok külföldön-külföldiekkel, ha nem tudtok megírni egy normális levelet németül, ha dadogni kezdtek, mikor a telefonba valaki olaszul szól bele, akkor megvan a megoldás:
Iratkozzatok be egy nyelvtanfolyamra!
A váci Deutsch Haus – English House nyelviskolában, amely idén a 20. születésnapját ünnepli, idén is indulnak tanfolyamok, mindenféle szinten, sokféle időbeosztásban, több nyelven. Lehetsz kezdő, haladó vagy készülhetsz nyelvvizsgára, ráérhetsz délelőtt, délután vagy akár a hétvégén, itt egész biztosan találsz magadnak megfelelőt a kínálatból.
Szerintem megéri a befektetett pénz, idő és energia. Ezt én mondom, aki egy év alatt béna, botladozó nyelvű szerencsétlenből a nyelvet egész jól beszélő és megértő, alapszinten kommunikálni tudó, magabiztos emberré váltam.

2018. június 29., péntek

S.O.S.!


S.O.S.! Help! Hilfe!

I don’t speak English! Ich spreche kein Deutch. Já nye gávárjú pá russzki. Je ne parle pas francais. No hablo espanol. Non parlo italiano.
Az egyik legfontosabb mondat, ha nulla nyelvtudással külföldre mész. Bár ezzel az erővel akár annyit is mondhatnál, hogy „No English”, akkor is felfogná a veled szemben álló, hogy nem fogtok tudni az adott nyelven kommunikálni.
Oké, rendben, ezt közölted az illetővel. És most, hogyan tovább? Még ha azt is mondod, hogy te jó vagy az Activity-ben, és kézzel-lábbal is jól elboldogulsz, akkor is kerülhetsz olyan helyzetekbe, ahol elengedhetetlen lenne legalább a kulcsfontosságú kifejezések ismerete.
Talán emlékeztek rá, hogy pár hónapja megosztottam veletek, milyen bénázásaim voltak külföldön, nyelvtudás híján. Most egy ismerősömtől hallottam olyan sztorit, ahol egy minimális szintű nyelvtudás kihúzta volna őt a csávából.
A srác gépe késve érkezett Budapestről Rómába. Ott aztán hiába kereste, melyik terminálról indul tovább a repülője New Yorkba, nem volt kiírva, nem találta a kaput sem. Sikerült szépen lemaradnia, és ott ragadt a reptéren. Nem tudott sem olaszul, sem angolul, így kifizettettek vele 350 eurót, és ott csövezhetett a repülőtéren egy egész napot a következő gép indulásáig. Ha meg tudta volna értetni magát, elengedték volna neki ezt a díjat, elszállásolták volna egy közeli szállodában, ahol vacsorát és reggelit is kapott volna. Ugye, hány eurót is ér a nyelvtudás?
Vajon mennyit fizet rá az, aki nem tud kiigazodni London metróhálózatán, de nyelvtudás híján nem tud útbaigazítást sem kérni? Drágább szállodai szobát kap, mert nem tud németül olcsóbbat kérni. Elkeveredik Párizsban, kirabolják Moszkvában, nem talál vécét Madridban.
Összeraktam nektek egy olyan hasznos listát, amit érdemes külföldi utazás előtt bemagolnunk. A nyelviskolában a tanárunk is egy ilyesféle útravalóval bocsájtott minket el a nyári szünetre. Lássuk csak:
Köszönni nagyon nem árt tudni. Ismerd meg a különböző napszaknak megfelelő köszönéseket, és tegyél különbséget a tegező illetve magázó jellegű köszönések között. Ezzel már megtiszteled az embereket.
Fontos kifejezés a kérés. Kérem, legyen szíves, szeretnék, kezdd így a mondatot, majd mutogasd el az ennivalót, mondd ki a város nevét, ahová a jegyet kéred, vagy magadra mutatva pantomimezd el a vásárolni kívánt ruhadarabot.
Akár ennivalót, akár jegyet, akár ruhát vásárolsz, meg kell tudnod kérdezni, hogy mennyibe kerül. A számot nem feltétlenül kell értened, elég, ha leírják neked egy darab papírra. Így tett Portugáliában a taxisunk is (mondjuk elég érdekes, hogy egy külföldieket rendszeresen szállító taxis miért nem képes legalább a számokat megtanulni angolul). Az alkudozás már külön művészet, csak akkor ajánlom, ha a számokat jól tudod az adott nyelven.
Tanulj meg elnézést kérni. Ez akkor is hasznos, ha megszólítasz valakit az utcán („Excuse me”), de akkor is, ha mondjuk rálépsz valakinek a lábára („I’m sorry”).
Akármit is keresel, a „Hol van?”, „Merre találom?” kifejezések jó szolgálatot tehetnek. A válasz megértéséhez térképet vagy rajzot javaslok, mert ha nem beszéled a nyelvet, akkor az útbaigazítást sem fogod érteni.
Ne feledkezz el a nagyjából helyes kiejtésről sem. Hiába igyekszel a legjobb szándékkal is azt mondani valakinek, így, betűről betűre, hogy „where is the station”, az illető egy kukkot sem fog belőle érteni, csak ha úgy mondod, hogy: „ver iz dö sztésön”.
Ismertem egy lányt, akinek kiváló volt a nyelvérzéke, és sokat is utazott. Indulás előtt mindig megvette az adott ország útikalauzát, aminek a hátuljában ott voltak az adott nyelv leghasznosabb kifejezései. A repülő-, vonat- vagy buszút elegendő volt arra, hogy megtanulja ezeket, így a helyszínre érkezve már alapvető szituációkban el tudott boldogulni.
Last minute akciók nemcsak repülő járatoknál vagy szállásoknál léteznek, hanem nyelvtanulásnál is. Ha úgy érzed, hogy rád férne egy kis alapozás, akkor még nem késő jelentkezni a jövő héten induló intenzív tanfolyamok egyikére.
Biztos tudással felvértezve indulj neki a vakációnak!
Én is elmegyek nyaralni, új cikkel legközelebb a nyári szünet vége táján, az új tanév kezdetekor jelentkezem.

2018. június 19., kedd

Érettségi idegen nyelvből


Holnap megkezdődnek a középiskolai szóbeli érettségik, és a magyaron, matekon, történelmen kívül a diákok idegen nyelvből is vizsgázni fognak. Az írásbeliken már májusban túlestek a középiskolások, most szóban kell számot adni tudásukról.
Az érettségi vizsga célja annak vizsgálata, hogy tud-e a vizsgázó az adott nyelven kommunikálni. Két szintje létezik: középszint (B1), emelt szint (B2)
Mindkét szinten írásban és szóban is kell vizsgázniuk, és a négy alapkészséget mérik vele. Azaz azt, mennyire érti az illető az írott illetve a hallott szöveget, valamint hogy mennyire tud írásban illetve beszédben megnyilvánulni. Tehát változatos témájú szövegeket kell tudnia elolvasnia és értelmeznie, különböző témákról kell tudnia beszélnie és fogalmazást írnia. Fordítani nem kell az érettségin! Ehhez természetesen ismernie és alkalmaznia kell az alapvető nyelvtani törvényeket, és rendelkeznie kell a különböző témákhoz szükséges szókinccsel.
Értenie kell például egy menetrendet, programismertetőt vagy használati utasítást, újságcikket, riportot vagy interjút. A hallott szöveget anyanyelvi előadó mondja el, melyből neki a lényeget kell kiszűrnie, fontos információkat kiszemeznie. Például hallhat rádiós hírt vagy interjút, pályaudvari információt, időjárás-jelentést vagy információs közleményt. Le kell írnia a véleményét, érvelnie kell valami mellett illetve ellen. Figyelnie kell a megfelelő tagolásra, a stílusra és a helyesírásra is. A megadott témákról kötetlenül kell tudnia beszélgetni, társalgásban részt venni, álláspontját kifejteni, folyékonyan kommunikálni. A szóbeli lényeges eleme a jó kiejtés!
Most egy kicsit erről beszélek részletesen, hiszen ez van most a küszöbön. Az érettségi vizsgán előforduló leggyakoribb témakörök a következők: személyes bemutatkozás, család, házimunka, tervek a jövőre, külső és belső jellemzés, öltözködés, barátság, párkapcsolat, kamaszok, ünnepek, vásárlás, boltok, szolgáltatások, szoba, lakás, lakóhely (vidék vagy város), környezetvédelem, természet, iskolai élet, pályaválasztás, munka, napirend, étkezés, egészséges életmód, betegségek, orvosnál, szabadidő, hobbi, művészet, sport, olvasás, filmek, közlekedés, utazás, nyaralás, tudomány, technika, gazdaság.
A legfontosabb része a szóbeli kommunikálásban a beszélgetés, de emellett képzeletbeli szituációkba is bele kell helyezkednie, illetve képről is tudnia kell beszélni. Például vásárolnia kell valamit, ételt kell rendelnie az étteremben, szállást kell foglalnia, orvosi rendelőbe látogatnia, útbaigazítást kérnie, telefonon tájékozódnia, vagy munkát vállalnia. A képen jellemeznie kell egy személyt, lakást vagy tájat, le kell írnia az ott történő eseményt, majd el kell tőle tudni vonatkoztatnia, és a képhez kapcsolódó témáról beszélnie.
A középiskolák elvileg felkészítik diákjaikat erre a nagy megmérettetésre. Ha úgy érzed, van mit pótolnod, és segítség nélkül nem elég a tudásod, akkor érdemes befizetned egy nyelviskolába. A váci Deutsch Haus – English House nyelviskolában részt vehetsz egy nyelvvizsga előkészítő tanfolyamon, amely kiválóan felkészít az érettségire is.
Vagy választhatod, hogy ugyanitt magánórákat veszel, amelyeken csak veled foglalkozik a tanár és személyre szabja a módszereket. Itt rendszerezheted nyelvtani ismereteidet, tovább bővítheted szókincsedet, gyakorolhatod az érettségi feladatait, és lehetőséged van idegen nyelven kommunikálni.
Egyik ismerősöm is ide járt, és nagyon elégedett volt vele. Az írásbelin az összes érettségi tárgy közül az angol sikerült neki a legjobban. Mára már folyékonyan beszéli a nyelvet, így lefogadom, hogy nem lesz gondja holnap a szóbelivel sem.
A nyelviskola összes tanára drukkol a holnap vizsgázó középiskolásoknak! Sok sikert, srácok!

2018. június 11., hétfő

Intenzív nyelvtanfolyam


Régebben olvastam egy nagyon csábító hirdetést. Nyelviskoláé volt, a nevét nem írom le, nem ez a lényeg, azóta amúgy is megszűnt. A szövege a következőképpen hangzott: „Nyelvvizsga négy hónap alatt!” Így utólag elég bizarrul hangzik (a nulláról a nyelvvizsga-szintre egyharmad év alatt eljutni!), akkor viszont – talán csöppet naiv voltam – igencsak kecsegtető volt számomra.
Be is iratkoztam, és friss lendülettel vetettem bele magamat a tanulásba. Ez azt jelentette, hogy minden nap be kellett mennem a nyelviskolába, és ott lenyomnom ötször negyvenöt percnyi nyelvórát. Én reggel nyolctól délig jártam, de volt, aki délután négytől este nyolcig. Akkoriban fiatal voltam, jól vágott az eszem. Nem is dolgoztam, gyerekeim se voltak, háztartást se kellett vezetnem. Mégis nagyon megerőltető volt számomra ennyit egy helyben ülnöm, és utána persze minden nap otthon is készülnöm, tanulnom, házi feladatot írnom. Akadtak a csoportomban dolgozó emberek, gyeses kismamák is, akikről el nem tudtam képzelni, hogy bírják ezt a feszített tempót.
Mindegy, a kezdő szint egy hónapját viszonylagos könnyedséggel csináltam végig, és újult erővel kezdtem neki a középhaladó szintnek. Nos, itt már többször történt, hogy elveszítettem a fonalat, hogy bizonyos nyelvtani részek több gyakorlást igényeltek volna. A szókincs napról napra halmozódott, de nem maradt meg a fejemben. A második hónap végére ólmos fáradtságot éreztem, ráadásul untam a tanárom szövegét és a csoporttársaim fejét is.
A haladó szint egy hónapja már maga a kínszenvedés volt. A nyelvvizsga-előkészítőt pedig csak becsületből jártam végig. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy az előző időszakot követően én már készen állnék egy nyelvvizsgára. Témákról beszéltünk – megalapozott szókincs nélkül. Nyelvtani teszteket töltöttünk ki – hiányos nyelvtani tudással. Egyszóval az intenzív tanfolyam nekem így nem váltotta be a reményemet.
Akkor hát mondjunk le az intenzív nyelvtanfolyamokról? Semmiképpen, de kezeljük őket a helyükön. Akkor van helye egy ilyennek az életünkben, ha mondjuk nyelvvizsgára készülünk, és szeretnénk előtte egy alapos nyelvtani összefoglalást, gyakorlást. Vagy akkor, ha külföldi utazásra készülünk, és nulla nyelvtudásról akarjuk olyan szintre feltornázni magunkat, hogy ne lehessen minket eladni. Esetleg akkor, ha külföldön szeretnénk dolgozni, és gyors tempóban van szükség megkopott nyelvtudásunk felfrissítésére. Vagy akkor, ha normál nyelvtanfolyamra jártunk a tanév során, és a nyári szünetben akarjuk a tanultakat rendszerezni, alkalmazni.
Hogy konkrétan mi számít intenzívnek, arról megoszlanak a vélemények. Szerintem azt vehetjük alapnak, hogy intenzív tanfolyam az, amire az ember minden nap jár. Az nyelviskolákként eltérő lehet, hogy naponta kettő, négy vagy akár öt órát tanulunk, illetve hogy egy tanfolyam kettő, három, vagy négy hétig tart-e.
Ne feledd, hogy nem elég bent ülni ezeken az órákon, de otthon is készülnöd kell. A szótanulás, leckeírás otthon is intenzív tempót és sok plusz időt fog igényelni tőled. Akkor ajánlom, ha nincs mellette (túl sok) tennivalód, tehát például diákoknak a vakáció alatt, dolgozó felnőtteknek a szabadságuk alatt, szülőknek akkor, ha elküldték a gyereket táborba vagy a nagymamához.
A váci Deutsch Haus – English House nyelviskolában heti húsz órások a tanfolyamok, ez minden hétköznapon négy darab 45 perces órát jelent. Választható a reggeli vagy a délutáni időpont is. Egy blokk két hétig tart, de ez a csoport szándékának megfelelően akár hosszabbítható is.
A tanfolyam előtt ingyenes tudásszint felmérésre van lehetőséged, és a tanfolyam során végig e-mail-es konzultációt tarthatsz a tanároddal. A tananyag a célnyelvi ország megismerését is magában foglalja, és ha idegen nyelvű önéletrajz megírására lenne szükséged, ebben is kaphatsz segítséget.
Ha van 32.000 forintod, máris megéri egy ilyenre befizetni, és a végére (nyárra, utazásra, munkára, nyelvvizsgára) kiválóan felkészülhetsz.

2018. június 4., hétfő

Lyrics


Aki nem is tud angolul, de szereti a zenét, az ennek a szónak a jelentését egészen biztosan ismeri. A „lyrics” dalszöveget jelent. Ha felmész a youtube-ra, nagyon sok számnak nemcsak a hivatalos változatát (official video) vagy a koncertfelvételét tudod megnézni, hanem a dalszövegekkel kiegészített videót is. Van, amikor az eredeti videónak az aljára tesznek egy feliratot, akár a feliratos mozifilmeknél, de olyan is van, hogy nem látszik semmi más a képernyődön, csak maga a szöveg.
Öcsém az iskolában németet tanult, pontosabban: tanították. Négy év némettanulás után is alig nyökögött valamit ezen a neki nagyon nem tetsző nyelven. Kamaszkorában azonban egyre több külföldi (természetesen angol nyelvű) zenét hallgatott, és azon kívül, hogy élvezte a dallamot, szerette volna érteni is, hogy miről szólnak ezek a dalok. Megszerezte a szövegeiket (hol volt még akkor a youtube?), és a kéziszótár segítségével (hol volt még akkor online szótár?) megértette a szavakat, majd szép lassan azok összefüggéseit is.
Férjem angoltudása is Iron Maiden és társainak heavy metal és rock szövegein alapszik. Megint annál a nagy igazságnál tartunk, hogy ha egy alap-szókincs megvan, akkor utána a nyelvtan ismerete nélkül, vagy legalábbis annak csekély ismeretével is nagyjából felfoghatóak az egyszerűbb szövegek.
Miért angolul lehet legjobban megtanulni a lyrics-ek segítségével? Egyszerű: manapság a nemzetközi pop-rock világban ez az általános nyelv. Akár német
(Boney M), akár finn (Nightwish), akár norvég (A-Ha), akár svéd (Abba, Europe, Roxette) az illető énekes vagy zenekar, sokkal nagyobb valószínűséggel fog angolul énekelni, mint a saját anyanyelvén. Természetesen előfordulnak üdítő kivételek, fel is kutattam nektek néhány példát.
Bizonyára emlékeztek az osztrák Falco-ra, aki németül énekelt, és felidézitek Nenától a „99 luftballons”-t. A Rammstein németül hörgi, hogy „Ich will”, a régi időkben pedig a Dschinghis Khan is német nyelven dalolta, hogy „Moskau”.
Ha már Moszkvánál tartunk, hosszas töprengés után sem tudok felidézni egyetlen orosz popdalt sem. Még a híres/hírhedt t.A.T.u. (két orosz lány) is angolul nyomta. Bezzeg Karel Gott és a Lady Karneval! Ha ezt beütöd, rögtön megtanulsz csehül!
Érdekes, valahogy a latin nyelvterület zenészei valahogy szívesebben énekelnek anyanyelvükön. Emlékszem, mikor gyerekkoromban apukám a Ricchi e Poveri kazettáját hallgatta rongyosra, olasz tudásomat olyan szavakkal gyarapítva, mint: amore vagy ciao. Eros Ramazotti pedig úgy búgta a ”Piu Bella cosa di te”-t, hogy le is fordítottam a címét. Azt jelenti: „Nálad szebb”.
A nemzeti öntudatukról közismert franciák segítettek hozzá, hogy a „szeretlek” szót megtanuljam franciául. Igaz, hogy a „Je T’aime” dal szövege nem túl változatos, de szerelmet legalább tudunk vallani „mon amour”-nak. Kamasz koromban pedig Vanessa Paradis invitált franciául a taxiba (Joe le taxi).
Spanyol nyelvű énekesből rengeteg ismert létezik, de sokan főleg angolul nyomják, repertoárjukat néhány anyanyelvi dallal kiegészítve, mint például Jennifer Lopez vagy Shakira. Ricky Martinra vagy Enrique Iglesiasra rákeresve viszont egészen biztosan találtok a neten spanyol dalszövegeket. A legismertebbet hagytam a végére: Luis Fonsinak köszönhető, hogy a fiam folyékonyan énekli a Despacito-t.
Ha lyrics-ek segítségével szeretnél angolul tanulni, a következőket javaslom. Érdemes egyszerre olvasni és hallgatni is, hogy komplex legyen a befogadás élménye. Utána a saját szintednek megfelelően értsd meg belőle annyit, amennyit csak tudsz. Mondjuk csak kiszemezgetni az ismerős szavakat. A gyerekeimnél például bőven elég, ha a „What does the fox say?” című kedvencükből kihallják az állatneveket. Testrészek felismeréséhez a Hair-ből ajánlom az „I got life”-t. (Ez a dal jó még a have got szerkezet gyakorlásához és a családtagok ismétléséhez is). Ezután következhet a szótárazás, majd ha még így sem áll össze a lényeg, akkor a nyelvtanban való elmélyülés.
Amennyiben így is totális homály számodra a lyrics, iratkozz be a váci Deutsch Haus – English House nyelviskolába!

2018. május 28., hétfő

Memoriter


Már önmagában a szótól is kiráz a hideg! Magolás, biflázás! Minek valamit szó szerint megtanulni? Verset, szabályt, szöveget. Van ennek egyáltalán valami értelme?
Sokáig azt hittem, hogy nincs. Szerintem mesterséges tanulás az, amikor egy tankönyvíró által kreált szöveget próbálunk az agyunkba beleszuszakolni. Meggyőződésem, hogy ha valamit megtanul az ember, annak a lényegét kell megérteni, és utána azt a saját szavaival visszaadni. Ez bizonyítja, hogy valóban magunkévá tettük a tudást.
A gyerekeimet is mindig óva intem a magolástól! Ha kérik, hogy kérdezzem ki tőlük a leckét, akkor soha nem a szó szerinti tételt mondatom fel velük, hanem belekérdezek a szövegbe. A versmondás persze ez alól kivétel; meg is sértődne Petőfi, ha az „Anyám tyúkjá”-t így mondaná fel valaki: „Hát, izé, volt valami baromfi, bent élt a házban, jó dolga volt, felröppent a ládikára…”
Arra viszont rájöttem, hogy a nyelvtanulás ez alól kivétel lehet. Nemrégiben ugyanis az általános iskolai osztálytalálkozónkon jártam, ahol nagy örömünkre a régi orosztanárunk is megjelent. Megöregedett, de a humora a régi. Rögtön azzal kezdte: „No, és a főnévragozást aztán tudjátok-e?” És a jelenlévő sok negyvenes nő meg férfi torkából egyszerre tört elő a „gyévocska, gyévocsku…”
Anno persze bemagoltuk, és szerintem nem is nagyon gondolkoztunk az értelmén. Most viszont 30 év után is betéve tudtuk. Csakúgy, mint a birtokos szerkezetet vagy a múlt idő „l, la, lo, li” végződéseit.
Kérdés ilyenkor, hogy mennyire tudnánk ezt alkalmazni a mindennapi életben. Van erre egy jó példám. Pár éve Szlovákiában jártam, ahol az ott lévő csoporttal az orosz volt az egyetlen közös nyelv. Eleinte kézzel-lábbal beszélgettünk, de egy idő után ráébredtem, hogy az évtizedekkel ezelőtt belém vert szószerkezetek, mondatok szinte automatikusan jönnek a nyelvemre.
Amikor a tanárunk tovább kérdezgetett minket, hogy mire emlékszünk még oroszból, el tudtuk neki énekelni az összes orosz dalt szinte hibátlanul. És nem ez a csoda, hanem az, hogy mind emlékeztünk arra, mit jelentenek a szövegek.
Egyrészt a szókincs fejlesztésében játszanak jelentős szerepet a memoriterek. Állat meg növényneveket például tökéletesen tudok az őskori orosz dalokból felidézni. De nyelvtani szerkezetek bemagolására is. Ha például valaki ír egy angol szöveget az anyukája napirendjéről és azt fejből megtanulja, kevesebb eséllyel fogja elfelejteni kirakni az igék végére a „s” betűt.
A nyelviskolában a tanárunk a következőt csináltatja velünk. Veszünk egy témát, mondjuk olyan egyszerűt, hogy „My family”. Ilyenkor megtanuljuk a család komplett szókincsét, és a hozzá szervesen tartozó nyelvtant is, ami jelen esetben a „have /has (got)”. A könyvünkből elolvassuk az angol család bemutatkozását, és erre a mintára felépítve otthon elkészítünk egy fogalmazást a saját családunkról.
Na de nem elég mindezt megírni, meg is kell tanulni! Hogy hogyan, az attól függ, melyik tanulási típusba tartozunk. Korábban írtam már erről itt a blogon, most csak a három legfontosabbra fogok kitérni. Aki vizuális, mint én, az leírhatja többször a szöveget. Készíthet hozzá rajzokat vagy akár fotókkal is illusztrálhatja, így még jobban bevésődik. Az auditív készítsen a szövegből hanganyagot, és ezt hallgassa az autóban, főzés vagy fürdés közben. A kinesztetikus pedig a konkrét családtagok jelenlétében mondja fel a szöveget és a különböző tulajdonságokat kézmozdulatokkal mutassa pl. „long hair” vagy „big nose”.
Az életben legjobban hasznosítható memoriter, ha a különböző szituációkhoz kapcsolódó kifejezéseket komplett párbeszédekként magoljuk be. Ha aztán az adott helyzetbe keveredünk a mindennapokban, például egy külföldi turista útbaigazítást kér tőlünk, vagy mi vagyunk turisták, és vásárolni szeretnénk valamit külföldön, akkor emlékeinkből előtolulhat a sok hasznos kifejezés.

2018. május 23., szerda

ECL Nyelvvizsga


Azt csiripelik a verebek, hogy nagy dolgok vannak készülőben Vácott, az ECL-vizsgáztatás és a vizsgára való felkészülés terén. Egy összefogás alakul, és ennek kapcsán úgy éreztem jónak, ha megismertetem a kedves olvasókat ezzel a népszerű nyelvvizsgával.
Az ECL nyelvvizsga hazánkban jelenleg három akkreditált nyelvet foglal magában: az angolt, a németet és a magyart (idegen anyanyelvűeknek). Ez azt jelenti, hogy ezekből a nyelvekből a vizsga hazánkban és nemzetközileg is elfogadott. További vizsganyelvek is vannak a listájukon, mint például az olasz, francia, román, szlovák vagy héber; ezek mindegyike kiegészítő vizsga nélkül, honosítással akkreditálható.
A nyelvvizsga szintjeit betűkkel jelzik. Az A2 szint a belépő, a B1 az alapfok, a B2 a középfok és a C1 a felsőfokot jelenti.
A B2 szinten, ami most már kötelező a felsőfokú tanulmányokhoz, követelmény, hogy meg kell érteni a szóbeli kommunikáció lényegét, mindennapi, általános társalgási témákban. Képesnek kell lennie folyamatos, könnyed kommunikációra. Hosszabb, összefüggő szöveget tud alkotni mind szóban, mind írásban, méghozzá változatos témakörökben. Képes véleményét kifejteni, előnyöket-hátrányokat mérlegelni, érvelni, összegezni és értékelni. Nyelvtanilag biztos a tudása. Önállóan olvas, gazdag a szókincse. Megérti összetettebb témájú szövegek lényegét. Olvasott szövegből ki tud szűrni információt.
A különböző szinteken más és más követelményeket támasztanak a szókincs, a nyelvtan vagy a különböző kompetenciák terén. A megfelelő szint kiválasztása a sikeres nyelvvizsga egyik alapja. Ha valaki nem áll azonos szinten a különböző készségekből, akkor neki ajánlott részvizsgát tenni szóban, avagy írásban.
Az írásbelin az olvasáskészséget és a beszédértést vizsgálják. Itt vannak feleletválasztós feladatok, írott szöveg olvasásának értése feladatokkal, mondatok vagy összefüggő szöveg kiegészítése szavakkal, táblázat kiegészítése, vagy válaszadás kérdésekre. Írott szöveget is kell alkotni, például levelet, esszét, cikket írni. Az írásbeli feladatokhoz szótár használata megengedett. Érdekesség hogy fordítás és nyelvtani teszt NINCS az ECL vizsgán.
A szóbelin párbeszéd zajlik, illetve kép alapján témakifejtés. A párbeszéd nem a vizsgázatóval folyik, hanem a vizsgázók párban beszélgetnek egymással, ahol az egyik vizsgáztató moderátori szerepet tölt be. A párok előre megválaszthatják egymást, tehát ha a barátoddal vagy ismerősöddel együtt szeretnél vizsgázni, akkor az ECL-nél ezt megteheted. A beszélgetésről hangfelvétel készül, amit a célnyelvi országba küldenek ki értékelésre.
Egy komplex vizsga akkor számít sikeresnek, ha mind a négy készségből legalább 40%-ot teljesített a vizsgázó, és ha az összeredmény átlaga legalább 60%.
Magyarországon több mint ötven városban (köztük Vácott is!) találhatók ECL vizsgaközpontok, Budapesten tíz helyen lehet vizsgázni. A komplex vizsga díja szinttől függően átlagosan 18.000 és 29.000 forint között van. Szerencsére már életbe lépett a törvény, hogy a sikeres nyelvvizsga díját az állam utólag visszafizeti (erről korábban már írtam).
A megfelelő felkészüléshez segítenek az ECL online próbavizsgák. Kaphatók ECL mintateszt-füzetek megoldó-kulccsal, hang- illetve képanyaggal. Angol, német és olasz nyelvből léteznek nyelvi gyakorló könyvek CD-melléklettel.
Természetesen indítanak nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamokat, és ez így van Vácott is. A Deutch Haus-English House nyelviskola bármelyik angol nyelvvizsgára felkészít köztük az ECL-re is. Vácon az ECL vizsgahely az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Idegen Nyelvi Tanszéke a Szent Miklós téren.

2018. május 14., hétfő

Másképp írják, másképp ejtik!


Múltkor azt taglaltam, melyek a könnyen, és melyek a nehezen megtanulható nyelvek. Egy nyelvnél sokféle dolog befolyásolja, hogy mennyire érezzük nehéznek, és az egyik ilyen tényező a kiejtés és leírás közötti különbség. Extra nehezítő körülmény, ha az adott nyelv írásjelei teljesen vagy részben eltérnek a miénktől. Vegyük például a legismertebbek közül az arab, héber, kínai vagy japán írásjeleket vagy a cirill betűket.
Közülük vannak szó- és szótagírások, illetve olyan ábécék, melyek csak a mássalhangzókat jelölik. Ilyen az arab és a héber, melyek különlegessége még az, hogy jobbról balra írnak. A kelet-ázsiaiak többnyire függőlegesen, felülről lefelé haladva olvassák el a nekünk krikszkraksznak tűnő jeleket. A cirillt az oroszon kívül a bolgárok, szerbek és ukránok is használják. A görög betűket csak a görögök alkalmazzák (kivéve mi a mértanban), és az örményeknek meg a grúzoknak is megvan a maga saját ábécéje.
De még ha latin betűket is használ egy adott nyelv, akkor is lehetnek mindenféle ínyencségek. Nézzétek csak! ᵭ vagy ḁ esetleg ḉ Hogy tetszenek? Te hogyan ejtenéd ki őket? A magyarok körében a legismertebb a német nyelvben lévő ä (umlaut a) és ß (sárfesz sz).
Vegyük példaként az ábécé legelső betűjét, az A-t, ami különféle nyelvekben sok fajta kiegészítést kaphat. Balra vagy jobbra dűlő vonalat, egy vagy két pontot, kis karikát, görbülő vesszőt, alsó vesszőt, v vagy háztető alakú jelet, egyenes vagy hullámos vonalat vagy félholdat. Ember (azaz inkább nyelvész) legyen a talpán, aki ezeken kiigazodik. Kiejtésük lehet a, á, aa, e, é, és még ki tudja hányféle fura hang.
Vegyük most az S hangot. Ezerféleképpen leírható ez a különböző nyelvekben. Csak a legismertebbeket osztom meg veled: s, sh, ch, sch, sk… (a fura jeleket most itt nem is taglalnám). És amikor megtanulod végre, hogy az angolban a s sz-nek, a sh meg s-nek ejtendő, akkor jönnek az olyan fincsi kivételek, mint a sure s-je vagy a school sz-je.
Maradjunk is most a legnépszerűbb angolnál, ahol egyféle hangnak többféle kiejtése van. A book az „buk”, de a door az „dór”. A tall-t is ó-val ejted, pedig leírva nincs is benne o. És a board-ot is. Itt jut eszembe, hogy vannak olyan szavak, amiket ugyanúgy ejtünk ki, de tök másképp írunk le, pl. board és bored.
Fura betűkapcsolat az angolban a TH. Hol pösze sz-nek hangzik (valahol a sz, a t és a f között), ha pedig ezt zöngésíted, akkor egy d és dz közötti hangot kapsz. Hogy mikor melyiket, arra nincs szabály.
Azt már korábban írtam, hogy nemcsak pöszítenek, de raccsolnak is (az amerikaiak), tehát magyaros R-t ne várjunk tőlük. Az angolok egyenesen el is hagyják a r hangot, mintha ott se lenne.
Ha azt hiszed, hogy kezdesz ráérezni a dologra, mint hogy buy-bought meg think-thought, akkor jön a catch-caught meg a teach-taught. Vannak becsapós szópárok. Megtanulod hogy a table a „téjböl”, de a vegetable már nem „vedzsetéjböl”!
Tök jó rímeket találsz arra, hogy nation, station, motivation (mind „éjsön” kiejtésű), erre jön a ration meg az action. A flew és a flu ugyanúgy ejtendő! Egyáltalán: mitől lesz az ew-ból ú kiejtés? (new, knew, grew).
Ha látod a W betűt automatikusan V-nek ejtenéd pedig valójában az U-hoz sokkal közelebb áll. Talán olyan ez, mintha az U-ból indítanál egy V-t. És amikor kezdesz ráérezni, hogy where, why, meg what, akkor ott a who, ahol csak huhogni kell.
Í-nek ejthetsz ea-t, ee-t vagy eo-t is (tea, tree, people), U-nak az u-t, az oo-t vagy az ou-t (put foot cpuld). A hosszú Ő-szerű kiejtés lehet e, i vagy akár u leírású is (her, girl, burn). Nemcsak a f meg a ph lehet F kiejtésű, hanem az ough végű szavak némelyike is (laugh, eoungh). A c az hol Sz, hol meg K, de erre előbb-utóbb rá lehet érezni. A mássalhangzókat szinte mindig keményebben ejtjük, mint a magyarban (t, d, k, g p b).
A végére hagytam pár egész jól hasznosítható szabályszerűséget. A ch például szinte mindig CS, az y is J. A v, tudom hihetetlen, de V-nek ejtendő. Sőt, az m és a n is M meg N!
Látod. hogy nem is annyira ördöngösség ez a kiejtés?

2018. május 7., hétfő

Nehéz nyelv, könnyű nyelv


Közhely, hogy a magyar nehéz nyelv. Le a kalappal az előtt, aki belefog a megtanulásába. Míg például az angolban van 26 betű, addig nálunk 44. Szegény külföldiek beletörik a nyelvük az ö-be, ü-be, gy-be, ty-be. Hogy mikor J, mikor Ly, az rejtély (vagy rejtéj? J). Alanyi és tárgyas ragozások, rengeteg kivétellel, nem egyszerű. 
Nem csoda, hogy kevesen döntenek úgy: elsajátítják a mi gyönyörű, de igen sok vérrel-verítékkel megtanulható nyelvünket. Épp ezért mi magyarok vagyunk kénytelenek más nyelveket tanulni. De melyiket a 7832 közül? A döntés alapja sokféle lehet: az adott nyelvet mennyire beszélik a világban, mennyire elfogadott a munkaerőpiacon, mennyire vannak hozzá tanárok, tankönyvek, segédanyagok, esetleg közeli ország nyelve-e, stb.
Az elhatározásunk egyik tényezője lehet, hogy az adott nyelv mennyire könnyű vagy nehéz. De mi határozza meg, hogy egy nyelv könnyű vagy nehéz? Például: a helyesírás, a kiejtés és a leírás közötti eltérések, az írásjelek és betűk mennyisége és milyensége, a kiejtés és hangképzés esetleges furcsaságai, a nyelvtan szerkezete igeidők, ragozások, esetek…
Tehát: melyik a legkönnyebb nyelv? Több ilyen lista létezik, az egyik szerint a spanyol áll az élen, második helyen az angol, a harmadik a bolgár. Őket olyan nyelvek követik, mint az olasz vagy a román, a norvég meg a görög, sőt, az örmény és a mongol is az első tízben kapott helyet.
A germán és újlatin nyelvek összességében a könnyebbek közé tartoznak ezért népszerű viszonylag a holland vagy a portugál is. Tény, hogy a magyarok számára a legkedveltebb nyelvek a következők: angol, német, olasz, spanyol, francia. Ezek persze nem feltétlenül jelzik a nehézségi fokot. Az orosz is újra feltörekvőben van, de ez már a nehezebb nyelvek közé tartozik a cirill betűk és a ragozások miatt egyaránt.
Aki gyorsan le akar nyelvvizsgázni, az általában az eszperantó vagy a lovári nyelvet választja. Ezekből kis túlzással akár két hónapnyi tanulás után is meg lehet szerezni a bizonyítványt – persze gyorstalpalóval. Kényelmes tempóban is elég fél év a társalgási szint eléréséhez. Az eszperantó mint mesterséges nyelv nem tartalmaz kivételeket, nemeket, nincs eltérés a kiejtés és a leírás között. Azoknak különösen könnyű, akik már tudnak valamilyen újlatin nyelven. A lovárinak már nehezebb a nyelvtana, viszont a sok magyar jövevényszó miatt könnyű elsajátítani a szókincsét.
Az indoeurópai nyelvek középtájon helyezkednek el, a kelet-ázsiai nyelvek és az arab számít a legnehezebbnek. A legnehezebbeknél az ezüstérmet szerezte meg a mi magyarunk, csak a szlovák került elé, a dobogó legmagasabb fokára. Nálunk csak kicsit könnyebb a finn vagy a francia, de persze a japán meg a kínai is megtalálható itt, sokaknak pedig a hindibe és az izlandiba is beletörhet a bicskája. Egy másik tanulmány szerint minket a kínai és az arab előz meg, de meglehetősen nehéz az észt, a lengyel vagy a baszk is.
Azért nem túl nyerő ilyen listát felállítani, mert egy nyelv nehézsége eleve attól függ, hogy milyen nemzetiségű akarja azt megtanulni. Egy orosz számára nem túl bonyolult megérteni az elvileg nehéz szlovákot, egy angol számára ez már sokkal nagyobb fejtörést jelenthet. Az angol ha hallja a svédet, már a felét megérti, egy kínainak lehet hogy „kínai” lenne. És a román is könnyebben boldogul az olasszal, mint mondjuk egy arab.
A vietnámiban az például a nehéz, hogy sokféle tónus van benne, és nem mindegy, hogy egy szót emelkedő, süllyedő vagy egyenletes tónussal mondunk. Ha eltévesztjük, egy szó teljesen mást is jelenthet, és jó nagy félreértések sülhetnek ki belőle. A némethez hasonlóan az eszkimóban kilométer hosszú szavakat lehet képezni, ráadásul – úgy, mint a japánok – ők is szótagírást használnak. Vannak olyan nyelvek, ahol nemcsak pöszítenek meg raccsolnak, hanem úgy beszélnek, mintha csettintenének vagy nyelnének, cuppogtatnának vagy csámcsognának. Létezik olyan nyelv, amiben 84 mássalhangzó van – de csak kettő magánhangzó!
Eleve nehéz egy nyelven beszélni – na de írni! Ezért számít olyan nehéznek a kínai meg a japán, az arab meg a héber. Az a sok krikszkraksz!
A végére egy kis vicc: Egyesek szerint a legnehezebben a szentineléz nyelvet lehet megtanulni. Ezt eleve csak kevesen beszélik, aki pedig odatéved a szigetükre, azt azonnal megölik az őslakosok. Így tényleg nem igazán lehet nyelvet tanulni, igaz?